Kedden első fokon a Fővárosi Törvényszék kimondta, hogy a magyar állam megsértette a súlyos-halmozott felnőtt fogyatékos emberek és az őket gondozó szülők jogait azzal, hogy nem tart fenn megfelelő ellátást számukra.

Azok a szülők, akinek súlyos-halmozott fogyatékos a gyerekük, ma Magyarországon többnyire csak a határ menti, több száz fős tömegintézmények és a 24 órás jelenlétet igénylő otthon gondozás között választhatnak. 2017 decemberében hat anya, felnőtt gyermekeik és a TASZ éppen azért indított személyiségi jogi pert az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság ellen, mert úgy látták, a magyar állam megsérti az emberi méltósághoz, egyenlő bánásmódhoz és magánélethez fűződő személyiségi jogaikat azzal, hogy nem biztosít támogatott lakhatást a fővárosban és környékén a fogyatékos gyerekeiknek.

Az állandó felügyelettel járó kötöttségek miatt az érintett nőknek az évek alatt tönkrement a házasságuk, nem tudnak rendesen végigaludni egy éjszakát, ahogy dolgozni sem, a barátaiktól pedig elszigetelődtek,

hiszen még akkor is a súlyosan fogyatékos gyereküket kellett gondozniuk, amikor azok már 30-40 évesek lettek.Ráadásul attól is tartaniuk kell, hogy ha megbetegednek, nem lesz, aki ellássa a gyereküket.

Azért kellett mégis az otthoni gondozást választaniuk, mert az állam által fenntartott tömegintézmények csak Budapesttől 100-200 kilométerre működnek (Csákánydoroszlón, Darvastón, Kéthelyen, Tordason, Zsirán, Búcsúszentlászlón, Szentgotthárdon és Tompán), miközben több mint háromezer súlyosan fogyatékos ember él fővárosi magánháztartásokban. Ráadásul ezekben az intézményekben több száz embert zsúfolnak össze, akiket napközben általában nyugtatókkal szedálnak le. Arra sincs nagyon lehetőség, hogy a lakók egyéni terápiát vagy étrendet kapjanak, esetleg a saját igényeiknek megfelelő programokon vehessenek részt.

Bár Magyarországon 1998 óta törvény mondja ki, hogy ezeket a tömegintézményeket fel kell számolni, az állam mégis csak tologatja a határidőket (eredetileg 2010. január 1-jére kellett volna teljesíteni a vállalásokat). Közben Magyarország ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezményt (CRPD) is, ami 2007 óta előírja, hogy a fogyatékos embereket is megilleti az önálló életvitel és a közösségbe való befogadáshoz való jog. Mindez olyan lakhatási körülményeket jelent, amik mentesek a tömegintézményi jellegtől. Ehhez képest a magyar kormány 2011-es stratégiája már csak 2041-re ígéri, hogy addig kitagolnak 101 intézményt és majdnem 12 ezer férőhelyet. A késlekedést az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága is szóvá tette a 2020-as jelentésében, mivel továbbra is közel 23 ezer embert tartanak ilyen helyeken. Ráadásul ebben a kitagolási folyamatban a jelenleg családjukban élő fogyatékos emberek nem is részesülnek.

A tömegintézmények helyett az államnak 6-8 fős lakásokat (támogatott lakhatás)
kellene biztosítania, ahol a gondozók az egyéni igényekre is tudnának figyelni. Boros Ilona, a TASZ Egyenlőségprojektjének vezetője a 444-nek elmondta, a tömegintézményekkel ellentétben a támogatott lakhatás lényege, hogy nem a társadalomtól elszigetelve, hanem annak szövetében, társasházakban kell létrehozni, ahol a gondozottak önálló életet tudnak élni. Ráadásul a hozzátartozóiknak sem kellene több száz kilométert utazniuk, hogy meglátogathassák őket.

A Fővárosi Törvényszék keddi ítéletében kimondta, az állami szervek mulasztása súlyosan sérti a hat család személyiségi jogait, és számukra azonnal létre kell hozni támogatott lakhatási férőhelyeket. Az ítélet elismerte azt is, hogy az állami ellátórendszer hiányosságai kihatással voltak az anyákra, ami oda vezetett, hogy tönkrement az életük. Az elszenvedett súlyos lelki szenvedéseik miatt fejenként 5 millió forint nem vagyoni kártérítés illeti meg őket.

Hírflip

Lakhatás